"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"

Tandori Dezső  



"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között."

Szegő András  


Az író humorral és bölcsességgel átszőtt meséi élvezetesek, mulatságosak, izgalmasak, alkalmasak arra, hogy felébresszék a gyerekek kíváncsiságát és fejlesszék intellektusát, vagyis maradéktalanul megfelelnek a "jó mese" kritériumainak.

Boldizsár Ildikó  

Öné lett rajz Könyvek Mesék Abszurdok Feldolgozások Ezt írták Galéria

Segítség, megszöktünk!

- meseregény -
Faltisz Alexandra rajzaival
General Press Kiadó, 2007.

Mi a legfontosabb egy anyának? Természetesen, hogy férjhez adja egyetlen leányát. Ez a célja Zsíros Bödönce királynőnek is. Berzenkedő férjének, Amorf királynak bizony nem marad más választása, mint versenyt hirdetni a királykisasszony, Tilinti kezéért (no és persze a fél királyságért). Ám ahogy ilyenkor lenni szokott, a királylány szíve Milkóért, a pásztorfiúért repes. El is szöknek a palotából, hogy az Elátkozott Világban kérjenek segítséget Kerpeléti Áskompáskomtól, a gömböc varázslótól.
A versenyre érkező kérők - a derék Dáridó, a díjbirkózó Csöppöttöm fivérek, Zsurgaborló a mágus, és Hosszú Sánc, a kalapos indián - nyomban a szökött pár után erednek. Szuszmanók, kacagással táplálkozó koboldok, kerekes ágyemberek, pöttymadarak és egyéb furcsa figurák keresztezik a menekülő pár és üldözőik útját. S miután mindenki átküzdötte magát a különböző kalandokon, az öreg Kaporszakállú futóedzésén, a Játékvároson, a lápvirágok rétjén és a sínekben lakó emberkék világán, végül arra is fény derül, hogy legyőzi-e Amorf király furfangja a kevély Zsíros Bödönce erős akaratát…


A kacagó koboldok
- részlet a könyvből -

Tilinti és Milkó megdöbbenve tapasztalták, hogy szinte meg se tudnak moccanni. Mintha mázsás súly nyomná tagjaikat. Mozdulataik lelassultak, majd megtorpantak a levegőben. Aztán minden elsötétült előttük, s aláhullottak a tudattalanság mély mocsarába…
Mikor magukhoz tértek, egy tisztás szélén találták magukat. Tagjaikat erős indákból sodrott kötél fonta gúzsba. A tisztás közepén három furcsa kis szerzet ugrabugrált.
- Felébredtek, hihihi - vihogott az egyik. Kerek, piros füle hatalmas lángosként lebegett a feje körül. Kinyújtotta a nyelvét Milkó felé. - Búúú!
- Éppen ideje! Már nagyon éhes vagyok! - szólt türelmetlenül a másik, aki olyan kövér volt, hogy ha nincsenek lábai, tán még el is gurul. - Laboda! - fordult a harmadikhoz. - Mit csináljunk belőlük? Rántott csirkeszárnyat vagy babfőzeléket?
- Ti kik vagytok? - szedte össze magát Tilinti. - És miért kötöztetek meg bennünket?
- Kacagó koboldok vagyunk. Röviden csak kacagoldok - mondta büszkén Laboda, a harmadik apróság, aki láthatólag a csöpp emberek vezetője volt. Két társára mutatott. - Ők a fivéreim: Cibere és Guriga. És azért kötöztünk meg benneteket, hogy ne tudjatok elszökni. Az éjszakából szőtt hálót is azért dobtuk rátok - bár ezt igazán magatoktól is kitalálhattátok volna…
- De mit akartok tőlünk?
- Semmi különöset, hihihi - kacarászott tovább a piros fülű, akit Cibere néven mutatott be a fivére -, csak megenni.    tovább...