Lektori vélemény
Tarcsai Szabó Tibor:
Pamuhihőke és Sámsemék
című könyvéről.
Mesehiányos világunkban számomra igazi felfedezés volt a szerző, aki a mesei
hagyományok tiszteletben tartásával tesz kísérletet a mese műfajának
megújítására. Teszi ezt olyan mesterek nyomán, mint a kortárs gyerekirodalom
legnevesebb képviselője, Lázár Ervin, aki nemcsak új mesenyelvet teremtett,
hanem feledhetetlen mesealakokat is. Tarcsai Szabó Tibor furcsa nevű szerzetei
- többek
között Pamuhihőke és Sámsemék - legalább olyan szerethető lények, mint
Mikkamakka, Vacskamati és Maminti.
Tarcsai Szabó Tibor igazi mesélő, aki a könnyed történetmondás mellett nagy
gondot
fordít a nyelvi tisztaságra is. Meséit átszövik a nagy nyelvi leleménnyel
alkotott szójátékok, valamint az eredeti jelentésükből kiemelt és új
jelentéssel felruházott szavak. Az író humorral és bölcsességgel átszőtt meséi
élvezetesek, mulatságosak, izgalmasak, alkalmasak arra, hogy felébresszék a
gyerekek kíváncsiságát és fejlesszék intellektusát, vagyis maradéktalanul
megfelelnek a "jó mese" kritériumainak. Az igazi mesélők attól válnak igazi
mesélővé, hogy más szemmel tudnak nézni a világra, és olyan apró titkokat
fedeznek fel így és tesznek láthatóvá, amilyeneket más észre sem vesz. Tarcsai
Szabó
Tibor is ilyen mesélő, és ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert
sajnos nemcsak a mesék fogyatkoznak körülöttünk vészesen, hanem a mesemondók is.
Boldizsár Ildikó
mesekutató
a néprajztudomány kandidátusa