|
Micsoda város!Színes illusztráció: Kalmár IstvánCiceró Kiadó, 2003. |
Tartalomjegyzék:
|
|
Mesélnek városnak különös lakói vannak: Kelemon, a kissé szédült tudatú művész,
Lustapusta Zörömböröm, akit senki sem szeret a városban, és barátja,
Kardoszjánosz, akit mindenki szeret, Cérnakő, a tudálékos boltos, Halljakend, a
Városi Tanács legfőbb hivatalnoka és még sokan mások...
A szereplők különleges figurák, ugyanakkor sokban hasonlítanak mindannyiunkra:
erényeik és hibáik vannak, szeretetreméltóak és esendőek. Fantasztikus és
meghökkentő kalandjaiknak színhelye Mesélnek város és környéke, ahol mindig
történik valamilyen
különleges, kacagtató vagy szívszorító esemény.
A Városi Tanács- részlet a könyvből -Bizony, nem könnyű egy olyan nagy várost igazgatni, mint Mesélnek. Hiszen annyi, de annyi gondja-baja van az embereknek nap mint nap, amiket aztán a város Legfőbb Hivatalának kell orvosolnia. Szegény Halljakendnek fő is a feje sokszor, miként osszon igazságot a perpatvarok során, hogyan teremtsen rendet a rendbontók között. Persze, ezt a nagy felelősséget nem lehet mind egyedül Halljakend vállára rakni. Talán bele is rokkanna szegény. Szükség van hát egy nagy tudású, okos emberekből álló testületre, hogy megfontolt, bölcs döntéseivel segítse a szorgos Halljakend mindennapi munkáját. Természetesen Mesélneken is van egy ilyen intézmény: a Városi Tanács. A Legfőbb Hivatal büszke épületében minden héten összegyűlnek a kiváló városatyák, hogy Halljakend feltárja előttük a fojtogató gondok sokaságát, melyekre csakis e nagyérdemű társaság segítségével lehet megoldást találni. Úgy, ahogyan az a legutóbbi ülésen is történt.
- Kedves barátaim! - kezdte Halljakend. - Sebeszter barátunk eljött hozzánk,
hogy egy olyan problémáról számoljon be nekünk, melynek megoldásához az Önök
segítségére van szükség!
A tanácstagok komor képpel bólogattak, hogy bizony-bizony, a mi párját ritkító
szakértelmünk nélkül a gondokkal itt nem is lehetne mit kezdeni. Szerencsére
itt vagyunk! Majd mi elboronáljuk a boronálatlant, kisöpörjük a söpörni valót,
és úgy kivágjuk innen a sok gondot, hogy ihaj! Kezét-lábát töri mindegyik, csak
próbáljanak meg itt fennforogni! A teremben lévők elszánt arcáról csak úgy
sütött a tenni akarás.
- Városunkban ugyanis lépten-nyomon belebotlunk egy bizonyos sajnálatos
körülménybe - folytatta Halljakend.
tovább...
|
||