"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"

Tandori Dezső  



"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között."

Szegő András  


Az író humorral és bölcsességgel átszőtt meséi élvezetesek, mulatságosak, izgalmasak, alkalmasak arra, hogy felébresszék a gyerekek kíváncsiságát és fejlesszék intellektusát, vagyis maradéktalanul megfelelnek a "jó mese" kritériumainak.

Boldizsár Ildikó  

Öné lett rajz Könyvek Mesék Abszurdok Feldolgozások Ezt írták Galéria

A nagyravágyó labda



- Gyönyörű vagyok! - nézegette magát elégedetten a Labda. - Szép gömbölyű, szép színes.
- Szépek vagyunk, szépek vagyunk! - kiáltozták boldogan a többiek is. Volt ott piros, kék és sárga, csíkos, pöttyös, virágmintás, játszi gömböc valamennyi.
- Azért én vagyok a legszebb - vélte a Labda, a tükörben nézegetve magát elégedetten. - És a legnagyobb is! - Büszkén kidüllesztette a mellét, kereksége csak úgy dagadt.
- Nagyobb vagyok, mint ti valamennyien! - kiáltott és mellét még jobban kidüllesztette, tüdejébe még több levegőt szívott.
- Ugyan már, mit dicsekedsz! - hallott egy dörmögő hangot a magasból. - Gyerek vagy még! Nézz meg engem, ha valóban nagy labdát akarsz látni! - És egy hatalmas árny tornyosult a Labda fölé, eltakarva a napot.
- Nagyobb leszek, mint te! - kiabálta elszántan a Labda. Még jobban düllesztette a mellét, s nőtt csak büszkén, rátartian. Ahogy hízott egyre jobban, lassan túlnőtt minden társán, a nagy labdán is, a ház falán is. Akkora volt már, mint egy léggömb.
- Tovább, tovább, még nagyobbra! - szívta mohón mind jobban táguló tüdejébe a levegőt.
- Hahó, Labda! De szép nagy vagy már! - köszöntötték, csodálták a madarak.
- Szépen megnőttél, lassan a társam lehetnél. Gyere, repüljünk együtt! - hívogatta barátságosan a léghajó.
- Dehogy megyek, dehogy megyek! Hol leszel te hozzám képest! Csak figyelj, mekkorára növök még! - dicsekedett a Labda, s tovább dülleszkedett, terjeszkedett. Lepillantott a földre, de társait nem látta már, s a léghajó is csakhamar egy apró pont volt a láthatáron.
A Labda akkora lett lassan, mint a Föld.
- Szervusz Labda! Hová nősz már? - tudakolta tőle a bolygó, méltósággal folytatva körtáncát a Nappal.
- Túlnövök rajtad is! - harsogta a labda a Földnek. - Csak keringj tovább, hozzám te úgysem érsz fel! - És testét szétfeszítő büszkeséggel dagadt tovább.
- Elhagylak téged is! - kiáltotta a Napnak. - Én leszek a legnagyobb!
Kis idő múlva túlnőtt a Napon is, a csillagokon is, a világon is.
- Hé, figyeljetek, mekkora lettem! - ordította büszkén a Labda. Óriási gömbjét megforgatva körülnézett, kinek mutogathatja magát, kitől kaphat csodálatot. De nem volt körülötte semmi, nem volt körülötte senki.
Egyedül maradt.