Igen tisztelt Hölgyeim, - akik szívesen szaladnak olykor könnyű, kék ruhában a mesék szélvédte völgyein, - és tisztelt Uraim, Önök, - kiknek lelkében az indiánregények íja még pönög, - és nyilván meghódítottak számos képzelt hegygarátot, - tisztelt könyvvásárlók és könyvbarátok, - Önök, akiket nem riasztott el az árlista, - és kijöttek ide a Millenárisba, - hogy a gyermekkönyvnapokat köszöntsék, - igen tisztelt olvasóközönség, - igen tisztelt Szülők és Nagyszülők - (lélekben ifjak, csak hajban őszülők), - és nem utolsósorban, akiknek közeleg az ünnepnapja - (hiszen innen kapja - ez az esemény az ünnepélyes keretet) - igen tisztelt Gyerekek!
Kezdődik a gyermekkönyvnapok vasárnapig tartó időszaka, - és ez itt már a megnyitó maga. - Hogy miért én állok itt igazándiból, - és nem Zalán Tibor, - vagy pláne Janikovszky Éva vagy Csukás István, - erre sajnos csak nézni tudok pislán, - a kérdés számomra is túltesz minden talányon, - hozzájuk mondjuk úgy aránylom, - mint húshoz a szója, - vagy Oscar-díj kiosztáshoz a sütőiparban tevékenykedő amatőr művészek találkozója, - és az egyetlen mentségem talán az lehet, - hogy pont nem vagyok sem bácsi, sem gyerek, - ami értelmezhető úgy is, hogy: is-is, - egyrészt felnőtt vagyok, másrészt még kis pisis. - Így hát, bár nem ez az oldalam a legerősebb, - mondanék egy rövid megnyitót, egy kicsit hebegőset, - eléggé prózait, de mégis rímeset, - ha már a választás egyszer rám esett.
Most, hogy nyitódik meg épp az esemény, - eszembe ötlik számos meselény. - Süsü, Trapiti, Pöszke, Szűcssebestyén, Csutak, - hogy fel is soroljam néhányukat. - Vagy mondjam Traban Tónit, Frakkot, Szegény Dzsonit? - Folytathatnám egész karácsonyig. - Vannak akiket még kisgyerek - koromból ismerek, - másokat meg nem, mert az az ábra, - hogy sokan csak nemrég lettek kitalálva.
Talán nem mondok Önöknek azzal újat, - hogy a szerencsés magyar gyerek mennyi olyan mesekönyvet bújhat, - ami jelentős magyar író-költő - töltő- - tollából pattant elő, - így aztán irodalmilag is értékelhető - alkotás, amit mindenki olvas szívesen, - izgis, de meg van írva mívesen. - Ez nálunk egy igen nemes hagyomány, - aminek örülhetünk nagyon ám. - Mért adnánk gyerekeink kezébe mindenféle vackot, - ha egyszer olvashatják a Vackort? - Nem fejlődnek ki bennük fóbiák, - ha Harry Potter helyett a Bóbitát - olvassák, Nemes Nagy Ágnest, Zelk Zoltánt, Weörest vagy Kormost, - és csak a költőket említem akkor most. Ha a klasszikus magyar meseirodalom egy éléstár, - abból egy lekvárospolc biztosan Békés Pál, - és a kolbászokból, amik lógnak ott a pertlin, - egy szekérderékra való Lázár Ervin. - Meséikből mindenki buzgón habzsol ám, - fellépnek ők is majd e három nap során. De volt egy időszak, mikor másféle dolgok jöttek divatba, - és a komoly írók nem igazán érezték arra magukat hivatva, - hogy mesét mondjanak a gyerekeknek, - a régi torkok kissé berekedtek, - a piacra túl sok mese nem özönlött, - a néhány szűk esztendő beköszöntött.
De hál' istennek újra van remény. - Egészen friss a fejlemény, - hogy a kortárs szerzők, akik soha nem maradnak veszteg, - újfent meseregények írásába kezdtek. - Darvasi László többek közt szegény - bizurr-mizurrokról írt regényt, - akik képviselői sok különös szeszélynek, - például teljesen fordítva beszélnek, - úgyhogy mondandójukból az érdemi - részeket alig lehet érteni. - Szijj Ferenc pedig megírta a Szuromberek királyfit, - ami a meseírásba szerintem új irályt nyit, - a szereplők benne szinte mind gyávák és buták, - és vannak benne egész furcsa disputák, - sőt, azt is viszonylag hosszan taglalja, - hogy hol készül a világ legfinomabb fagylaltja. - Méghogy én itt most áruljam ezt el, mi? - Tessék elolvasni, aztán letesztelni.
Ezen kívül az egész világon nagy szelet - kavart Harry Potterből nekünk is jutott egy szelet, - legalább is Böszörményi Gyula könyvét, amelyben a vajákosok, táltosok, énekmondók, sámánok és egyéb révülők - megfestesévél szerzett érdemet, el nem évülőt, - sokan (azt nem tudom, hogy kik szerették vagy kik utálták) - magyar Harry Potternek titulálták.

- Kevésbé ismert talán, mint Böszörményi - de Tarcsai Szabó Tibor szöszölményi, - amelyben zsurgaborlók, krikszkrakszevő tevék, - és egyéb - furcsa figurák bukkanak fel egyre - szintén új színt visznek e nagy elegybelegybe.

És hadd szóljak még néhány szót a nőkről, - most erre biztos lesz, ki visszahőköl, - politikailag nem túl korrekt dolog, - hogy a nőkkel külön fogalkozok, - de szerintem a női gyerekirodalom - egy külön finom, szép, kerek birodalom. - Mielőtt haragjuk villáma rámesne, - hadd hivatkozzak Nemes Nagy Ágnesre, - Bors néni, Jeromos, a remeterák, - jól látszik belőlük a költő neme, tehát - minden vers gyöngéd, gondosan cizellált, - de említhetném Hervay Gizellát, - őnála nincsen annyi sós halíz, - vagy ott van Bálint Ágnes, Mosonyi Alíz? - Sajnos itt egy valaki képviseli csak őket, Tóth Krisztina, - őnála sincsen túl sok misztika, - na jó, Zsiráf Dezsőtől becsúszik egy kevés - műsorszórás meg virágevés, - de versei életes, pontos, kerek versek, - egyszerű és kedves gyerekversek.
Hát akkor talán nem maradt más hátra, - mint hogy azt mondjam, hogy a viszontlátásra, - ne legyenek konok ólomkatonák, - olvassanak e három napon át, - dedikáltassanak vagy csak bóklásszanak random, - nézegessék meg, mi van egy-egy standon, - a szívük a szokottnál kicsit legyen könnyebb, - és vegyenek minél több gyerekkönyvet.

(Elhangzott a Millenáris parkban 2003. május 23-án)