A sörbefáncos bölöde elkészítése a férfiak - és valljuk be, sok esetben a nők -
legkedveltebb időtöltése (ha nem tudod, mi az - persze csak a sörivás után -,
akkor nem is vagy igazi férfi!), ám mindenkit óva intenék attól, hogy
felkészületlenül, saját szegényes konyhai gyakorlatára támaszkodva próbálja meg
elvégezni ezt a nagy szaktudást igénylő, embert próbáló feladatot. Útmutatónkat
az alapfokú ismeretekkel rendelkező férfiak részére készítettük azért, hogy
képesek legyenek eme igazi szucsigi megfelelő elkészítésére.
Hozzávalók 2 személyre:
1 db megfelelő bölöde
15-20 puszkece
2 db sörcicált fittergerc
1 db nyelves pipova
1 db küküce
1 db enyele
1 db 5-10 cm-es hosszanti nyeleve
1 db suttyantyú
1 db egylyukú kösztölce
5-10 cl törbelé ennek hiányában 1db dupla törbegumó
A sörbefáncos bölöde elkészítését sokak elhibázott gyakorlatával ellentétben
nem a bölöde azonnali bepucálásával, hanem a sörbefánc-szósz elkészítésével
kell kezdeni. A sörbefánc loffolásához ugyanis rendszerint hosszú simonyálásra
van szükség, hiszen csak elvétve fordul elő, hogy a sörbefáncot már loffolt
állapotban kapjuk. Vannak, akik ennek ellenére megpróbálják a bölödét rögtön
bepucálni, ám ez esetben a szósz rendszerint nem hogy loffogni, de még
szetymegni se képes. Esetenként viszont csúnyán összepottyolodik! Ettől kezdve
pedig nem is beszélhetünk többé igazi szucsigiről…
Először is a bölödét óvatosan fektessük vízszintes felületre, és laza csuklóval
könnyedén simonyáljuk végig, miközben 15-20 puszkecét helyezünk el rajta. Ezzel
beindítjuk a loffolás lassú folyamatát, mely alapja minden tisztességes
szucsiginek. Néhány perc eltelte után szelíden kösztöljük meg a 2 db csücsösen
sörcicált fittergercet. Lotykoljuk át őket nyelves pipovánkkal - de lehetőleg a
panyovált fajtából! -, majd ha már alaposan megfonyáltuk, állni hagyhatjuk
néhány percig. Ez idő alatt óvatos mozdulatokkal előkészíthetjük a sörbefánc
kukuváját, magyarul a pofonyát.
De nehogy azonnal a küküce megreffentésével kezdjük! Előbb mindig a széleit
mároljuk körbe, egészen addig, míg enyelénk teljesen hóbucos nem lesz. Ekkor
5-10 cm-es hosszanti nyelevével megszopározzuk, s ha már megfelelő mennyiségű
hóbuc-retemesz tölti ki konyálunkat, akkor - de csakis akkor! -, simigáljuk
szét a kükücét addig, míg teljesen nyögevényes nem lesz.
A nyögevény jelzi nekünk, hogy kükücénk készen áll a reffentésre. Ám mielőtt
ehhez igazából hozzálátnánk, érdemes visszatérni néhány funyálás erejéig a
sörcicált fittergercekhez, az ismételt felcsücsösítés céljából. Ezáltal ugyanis
sokkal revedtebb hoppákot érhetünk el!
Ez az a felemelő pillanat, amikor végre hozzáláthatunk a bölöde várva várt
pucálásához! Óvatosan vegyük elő fittyegő suttyantyúnkat, és gárdoljuk fel.
Ehhez rendszerint a bölödenyúlványok is segítségül szolgálnak. Eközben azonban
mindig nagyon vigyázzunk, nehogy kiszáradjon kukuvánk loffoszósza!
Lassú, finom mozdulatokkal guváljuk bele előregárdolt suttyantyúnkat a korábban
simigált pofonyába, és óvatosan préseljük át az egylyukú kösztölcén. Nagy
figyelmet fordítsunk arra, hogy éppen a megfelelő mennyiségű koppolást végezzük
el, és az is nagyon fontos, hogy csak annyit üssünk, amennyit a repeténk elbír!
Nehogy azt higgyük azonban, hogy a törbelé előmoszotolásakor kész is vagyunk a
sörbefáncos bölöde elkészítésével! Sokan hajlamosak arra, hogy az utolsó
simigálásokat elhanyagolják, pedig ezzel tehetjük teljesen honyává a mucukát!
Ne legyünk hát restek, és lassú mozdulatokkal szimonyázzuk át még egyszer
bölödénket, ami ekkorra válik teljesen sörbefáncossá. Ezután már elégedetten
dőlhetünk hátra, hiszen mindent megtettünk a siker érdekében.
Néhány esetben előfordulhat, hogy minden igyekezetünk ellenére bekarál a
küküce, és koppolásunk nem jár sikerrel. Ilyenkor nem moszotol elő magától a
törbelé, így azt magunknak kell kisajtolnunk két törbegumónk nyúlványának
szelíd tütykölésével.
Ez azonban már nem az igazi szucsigi...
Jó kísérletezést és sok sikert kívánunk!
