Bevezetés
A társadalom legkisebb hasznos építőeleme a
család.
Egyes elemzők ugyan az
egyént
tekintik a társadalom alapkövének, azonban könnyen belátható, hogy a
nemzetszaporulat szempontjából mégiscsak a család a meghatározó. Mert családon
kívül is születnek ugyan gyermekek, azonban e jelenség mögött is a férjek
házastársi ágymelegben érlelt szakértelme áll.
Ezzel el is érkeztünk a család legfontosabb tagjához, a
férj
hez.
1. A férj
A férj 3 meghatározó részegységet tartalmaz, úgymint:
fej,
torok,
potroh.
A
fej
alapvető szerepe, hogy a sör befogadására alkalmas szájszervnek helyet
biztosítson.
A
torok
- vagy tágabb értelemben véve az azt körülvevő nyak - nem más, mint a
fej és a potroh közötti folytonossági hiány kiküszöbölésére hivatott
alkotórész. Másodlagos funkciójaként említhető, hogy az
„Igen, szívem! Úgy lesz
szívem!"
kezdetű himnikus kinyilatkoztatást kísérő kényszeres bólogatás
mozgásszervi lehetőségét biztosítja a férj számára.
A férj legnagyobb kiterjedésű alkotórésze a
potroh
, mely a torkon át
érkeztetett sörital befogadására és átmeneti tárolására szolgál. A potrohról a
teljesség kedvéért megemlítjük, hogy ez hordozza a férj testtől elállva lógó,
csupán dekoncentrált és inkoordinált mozgásra képes végtagjait. E funkcionális
elemek közül a lábak a sörrel teli hűtőszekrény ismétlődő megközelítésének, a
kezek pedig a sörösüveg szájirányba történő helyváltoztatásának folyamatában
vesznek részt.
A potroh mérete a korral folyamatosan növekszik. Bár kétségtelenül
elgondolkodtató az a szoros összefüggés, miszerint a potroh mérete és a férj
gondolati potenciálja az életkor előrehaladtával azonos mértékben nő, majd az
öregedés során szintén azonos ütemben rohamosan csökken, mégis tévedés lenne
azt az elhamarkodott következtetést levonni, hogy csakis e testrész foglalhatja
magában az értelem csíráit hordozó, sörivástól elsatnyult szervet, az agyat.
Az agyat ugyanis nem a potroh, hanem az alatta félénken megbúvó, szemmel alig
látható féregnyúlványszerű kitüremkedés hordozza. Ezt bizonyítja az
időszakonként jelentkező nyúlványméreti fokozottság tünete is, melyet a
fajfenntartás ösztöne által irányítottan az agytevékenység azonnali csökkenése
kísér. Nincs másról szó, mint arról, hogy e szerv a két funkció közül mindig
csak az egyiket tudja maradéktalanul ellátni, így tehát az agyműködés
intenzitásának és a potroh alatti kitüremkedés méretének fordított arányából
levonható a következtetés, hogy a férj értelmi központja csak e területen
helyezkedhet el.
Itt kell szólnunk a férj által bevedelt söranyaggal kapcsolatos
hangjelenségről, melyet a szakirodalom
„böfögés"
címszó alatt határoz meg.
Szoros párhuzam vonható e spontán megnyilvánulás, valamint a látszólag
tudatosabb jellegű másik hangképződmény, a
„beszéd"
között. Felületes szemlélő
hajlamos lehet a beszéd magasabbrendűségét hirdetni a böfögéssel szemben,
azonban az elmélyült kutatások bebizonyították, hogy gondolati tartalmát
tekintve mindkét hangjelenség azonos értéket képvisel.
Alapvetően téves tehát az a vélekedés, mely szerint az embert a beszéd
különbözteti meg a többi élőlénytől. Valójában éppen a böfögés igazolja a
törzsfejlődés elméletének azon megdönthetetlen tézisét, hogy az embert a
sörivás emelte ki az állatvilágból.
2. A feleség
A férjhez viszonyítva lényegesen csökevényesebb teljesítménnyel rendelkezik a
család másik tagja, a feleség.
E női egyed behozhatatlan hátrányba került a törzsfejlődés egy meghatározott
fokán, mikor a sörivás által okozott révület elől az állati ösztönök homályába
burkolózó szellemi alultápláltság kábulatába menekült. A sörivás híján a fej
pusztán esztétikai szereppel bír, ezért funkcionális szükségtelensége miatt nem
is tekintjük a feleség említésre méltó alkotóelemének. A feleség esetében a
fej
kizárólag abból a célból létezik, hogy hiányában a
test
ne végződjön olyan
hülyén.
A feleség főbb működő részei:
a végtagok,
a páros domborulatok,
és a férj pénztárcája.
A feleség legfontosabb funkcionális egységének a
végtagokat
tekintjük. A kezek
és lábak segítik hozzá ugyanis a nőt ahhoz, hogy a különböző házimunkák
elvégzésében sikeresen tevékenykedjen, mely feladatokra a férj az állati
ösztönösség hiánya okán genetikailag alkalmatlan.
A
páros domborulatokból
a feleség 2 darabbal rendelkezik, melyek a test
ellenkező oldalán, különböző magasságokban helyezkednek el. Ez az elrendezés
szükségszerű célszerűséget takar, ugyanis e domborfelületek eltérő helyzete
jelzi a feleség számára a kötelező haladási irányt, vagyis hétköznapi nyelven
szólva a nő innen tudja, hogy merre kell mennie. Értelmi képességekkel történő
megfelelő ellátottság hiányában azonban a feleség így is gyakran küzd
tájékozódási nehézségekkel. Ezen alkalmak végkifejletekor a páros domborulatok
az ütközést csillapító zóna szerepét is ellátják.
A feleség e problémáinak gyökere az agy meglétének hiányában keresendő. A
feleség ugyanis nem rendelkezik a férjéhez hasonló potroh alatti
kitüremkedéssel, mely, mint láttuk, az emberi értelem központi befogadó tere is
egyben. Sőt, ezen az anatómiai tájékon a nőnél inkább egyfajta befelé fordulás
figyelhető meg. Ez az agyszervi hiányossága a nőt egyértelműen a férj
folyamatos támogatására kárhoztatja, ezért is tapasztalható az a kétségbeesett
igyekezet, melyet a nők a házasság mielőbbi létrehozásában tanúsítanak.
Ugyanakkor ez a családalapítás irányába mutató, kitartó ösztökélés segíti hozzá
a feleséget a legfontosabb alkotórész, a
férj pénztárcájának
megszerzésében.
Ezen a téren egyfajta uralmi pozícióra való törekvés figyelhető meg a feleség
részéről a férj pénztárcája fölötti birtokvágy formájában. Azt a családot,
amelyben a feleség ezen uralmi célját nem tudja maradéktalanul megvalósítani, s
a pénztárca fölött nem rendelkezik teljhatalommal,
csonka családnak
nevezzük.
Ebben az esetben ugyanis a feleségnek éppen a legfontosabb alkotórésze
hiányzik. Ezekben a családokban megfigyelhető a korábban már említett
„Igen, szívem! Úgy lesz szívem!"
kezdetű, férj által megszólaltatott családi himnusz
megváltozása az
„Adjál már egy kis pénzt, drágám!"
refrén monoton
ismételgetésére, melynek előadásában kizárólag a feleség ebbéli irányultsága
nyilatkozik meg.
A csonka családok életében különösen fontos szerepet játszanak a
páros
domborulatok,
melyek izgató, lebegőpontos rezegtetése révén a férj altesti
duzzadó-tevékenységének fokozottsága érhető el. Ez (mint láttuk) a férfi
szellemi hiánytüneteinek növekedését is eredményezi egyben, melynek
kihasználásával a feleség a hőn áhított pénztárca megkaparintására tehet szert.
A családoknak kevesek által tudatosodottan erőpocsékoló és fölösleges
koloncként megjelenő tagja a
gyermek,
vagy súlyosabb esetekben a gyermekek.
Tanulmányunk ezen pontján meg kell állnunk, és hangsúlyozott komolysággal kell
rámutatnunk arra a döbbenetes téveszmére, mely a gyermeket a család
glóriájaként minden más fölé helyezve súlyos károkat okoz társadalmunk életében.
Mert vizsgáljuk meg végre, mit is jelent a gyermek maga!
3. A gyermek
Szerkezeti felépítését tekintve a gyermek a vele azonos nemű szülő
anatómiájának hiányos és eltorzult léptékű kivetülése. Éppen ezért a tudomány a
mai napig is értetlenül áll a feleségeknek e hitvány, tudattalan testdarabok
láttán kirobbanó, megmagyarázhatatlan extázisélménye előtt, mely elragadtatott
cuppogások révén, a nők alulpozícionált értelemküszöbét jól példázó
„ütyülüpütyülü"
szövegkörnyezetben nyilvánul meg.
A gyermek létrehozására irányuló küzdelem ugyanis alapvetően a
feleség
önpusztító törekvése. E pszeudonormális eltökéltség ismét csak az emberi
értelem növekvő hiányát bizonyítja, ha figyelembe vesszük, hogy a gyermeknemzés
minden esetben a házastársak tökéletlen példányainak fölösleges duplikációját
eredményezi.
Születése után a gyermek azonnal az ősidők legsötétebb állati nyomorába
taszítja nemzőit, akiknek tevékenysége a takarmányadagolás, a trágyakihordás és
a
„Hagyd már abba az üvöltést, te rohadt kölyök!"
szinonimáinak vég nélküli ismételgetésében merül ki.
A gyermek tudata a szülők értelmi elmaradottságának csökevényes szintjéhez sem
ér fel, ezért közöttük a szellemi és az érzelmi kötődés kialakulása
biológiailag kizárt. Így aztán nem szorul igazolásra az a tudományos definíció,
hogy a gyermek végül is nem más, mint a kőbutaság állapotának jótékony
árnyékoltságától óvott
élősködő szervezet
aki a szülői ostobaság ernyőjének
védelme alatt zabálja fel nemzőinek energiáit és életterét. Az élet természetes
igazságszolgáltatása nyilvánul meg a gyermek későbbi sorsában akkor, mikor a
családalapítás
végzetes útjára lép.
Összefoglalás
Ezzel a család anatómiájáról készült tanulmányunk végső összefoglalásához
jutottunk el. Sajnos nehéz olyan tanulságot levonni, mely az elborzasztó
jövőkép reménytelen sivársága alapján nem az élet önkezű eldobására csábítja az
olvasót. Távol áll azonban tőlünk, hogy ilyen messzemenő következtetéseket
sugalljunk bárki számára is, sokkal inkább bíztató hangvétellel kívánjuk zárni
kötetünket.
Ezért arra szólítjuk fel az olvasót, hogy gondoljon bele: másnak se jobb!
|
